A heg még ott van... se nem viszket, se nem fáj, manapság már inkább megmosolyogtatja a Mérleget...
... emléket idézően figyelmeztetve arra, hogy ami bármikor és bármilyen módon megtörtént velünk, az elhalványulhat ugyan, de mindig is életünk része marad.
Akkor is szép volt az indián nyár, mikor a Skorpió derült égből villámcsapásként megérkezett. Szenvedélye lehengerelte a Mérleget, csípése kitartónak bizonyult, cseppekben adagolva a szerelem ígéretét.
A Mérleg, egyensúlyát kissé elveszítve élte meg a romantikus perceket, a csípés ,,mérge" elkábította, a Skorpió ölelése elvarázsolta és mennyekbe röpítette, a csípés hatása örök életűnek ígérkezett...
... az egyik oldal vészesen süllyedni kezdett. A Mérleg szeretett, míg a Skorpió a szerelmi bájitalt csak akkor adta, ha az őneki éppen megfelelt.
Az igazságérzetéről híres Mérleg kezdett kijózanodni, a miértek felülkerekedtek, érezte, nem jó ez így: a Skorpiót szabadjára engedve oldotta meg a helyzetet.
Igen, fájt. Igen, nagyon megszenvedte, és igen, nagyon szerette. Épp ezért engedte el,
de a csípés emléke, míg csak él, megmarad...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
