A férfiak meg én nem állunk valami jól egymással.
Vagyis ez így nem igaz, mert egy pasas mégis akad, ő most is hangosan, elnyújtott anyaaa kiáltással követel valamit.

Azonban társam már régóta nincs. Ketten vagyunk. Ma már nem görcsölök ezen minden pillanatban. Ha jön valaki az életembe, akkor jön.

Azért nem akarok együtt lenni senkivel, hogy azt mondhassam, nem vagyok egyedül. Se azért, hogy a fiamnak legyen pótapukája.

Társat keresek, nem pótapát.

De az fontos, hogy ha szeret, a gyerekkel együtt szeressen.

Ha valakit elriaszt, hogy van egy gyermekem, azzal nekem nincs dolgom. Ha kellek, kelljen a gyerekem is.
Mi ketten összetartozunk, és nincs az a férfi, aki ezt megváltoztathatná.

Nem panaszkodom.
Éljük a kis életünk ketten, nem savanyodom be. Hiányzik a társ, de van még időm. Nem keresek mindenáron valakit.

Hisz nem akárkit akarok, hanem Azt a Valakit, aki majd tökéletes lesz számomra, számunkra.

Remélem, egyszer majd megérkezik. Addig pedig, boldogulok így is. Erős vagyok. Sok egyedülálló nő van, mindannyian megoldják.

Én is megoldom.