Tavasz...
... nagyon várlak már.
Nehéz időszak van mögöttem, szükségem van rád!
Az illatodra, az apró csodáidra, a madárdalos reggelekre, a napsütés gyógyító erejére, a megújulást ígérő, csak előre néző napokra...
... hogy ne fájjon már, aki nincs itt, de míg élek, a szívemben hordozzam.
... hogy azt tegyem, ami jó nekem, ne vegyem kényszernek mások rám erőltetett akaratát.
... hogy szembenézős tekintettel álljak bárkivel szembe, ne halljam meg, ne vegyem zokon azok stílusát, akik csak hátulról ,,nagylegények".
... hogy legyen határozott minden ,,igen" és ,,nem", amit kimond a szám.
... hogy mosolyra mosoly legyen a válaszom, szeretetre szeretet.
... hogy ne kelljen szégyellnem, ha gyengeségemet kimutatom.
Tavasz, szükségem van rád, hogy bátran mondhassam: ez vagyok én, ezt tudom adni... lehet szeretni, vagy ha nem...
hát azt is tudjam elfogadni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
