Az angyalka egy átlagos napon váratlanul érkezett, és a két érintett hölgy nem tudta, nem is akarta eldönteni, hogy melyikük szíve lett örömtelibb megjelenése kapcsán.
Egyikük könyvek közt szolgálta hivatását, az átlagnál nagyobb elhivatottsággal, kedvességgel, emberi módon ... mindezzel nem kérkedve, önmagát adva fordul a betérők, visszatérők felé.
A másik hölgy örömmel fogadta a könyvajánlatot, mikor visszahozta, meg is beszélték - mindkettőjüknek nagyon tetszett -, megjegyezte, hogy majd karácsony táján újból kikölcsönözné, mert szeretné, ha a barátnője, aki pár hétre idelátogat, szintén elolvashatná. Biztosan tetszene neki.
Se konkrét kérés, se meggondolatlan ígéret nem hangzott el, a könyv forgott az olvasók közt tovább...
A nyarat felváltotta az ősz, majd karácsony közeledtén, az első ,,porcukros" téli napon megint visszatért a könyvtárba az a bizonyos könyv.
A telefont felvevő hölgy hangja boldognak tűnt, s az is boldogan elmosolyodott, aki értesítette...
A köszönet apró angyalkája másnap nyitásra megérkezett...
,,A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki."
( Szepes Mária )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
