Bántottak...
Igaztalanul vádoltak, harag zúdult rád, rosszkor voltál rossz helyen vagy épp csak irigyek rád, ezért fűt - fát beszélnek rólad.
Elszomorodsz, lehangolt leszel... kavarognak a miértek, háborog a lelked, és kár is tagadni, a megfelelő bosszún jár az eszed.
Na majd te megmutatod, veled aztán nem lehet kukoricázni!... mit képzelnek ezek?!
Forralod a tervet - s közben, talán észre sem veszed - lassan elveszted önmagad. Kezdesz olyanná válni, mint azok, akik bántottak.
Elfelejted, hogy pont ezt akarják, felhúzni téged, hogy kilépj önmagadból... és a mókuskerék csak pörög tovább, soha nem áll meg.
Ne hagyd, hogy így legyen!
Fegyvered mosoly legyen, bármilyen nehéz is, mosoly legyen a válaszod.
Te csak mosolyogj, ami persze eleinte lehet, hogy nem szívből jövő, és tán a kezed is ökölbe szorul közben, de hidd el, csak így győzedelmeskedhetsz a bántások felett.
Aztán majd... egyre inkább a részeddé válik...
Mosolyogj hát!
,,Az őszinte mosoly az erős lélek jele az arcon! Az igazi vallás, az igazi hit, az igazi szeretet: derűs. És sokat nevet. Ez a minden nehézséget és földi bajt leküzdő, önmagára ébredt lelkünk legyőzhetetlen ereje! Hogy valaki szeret-e vagy sem, onnan tudod, ahogy rád nevet!"
( Müller Péter )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
