Azt kérded, ki vagyok én?

Csak egy átlagos lány.

Az a lány, akinek a nap ha lehetne,10-kor kezdődne.
Aki mindaddig ballábas, míg az első korty forró kávé életet nem lehel a szervezetébe.
A lány, aki képes órákig válogatni a ruháját egyik nap, és ,,senki nem nézi” felkiáltással felvenni egy régi rongyot a szekrényből a másikon.
Az a lány, aki időben akar indulni, de aztán valahogy mindig kapkodva vágtat ki a lakásból, és valamit folyton otthon felejt.

Én vagyok a lány, aki bevizezi a fogkrémet fogmosáskor és lefekvéskor mindig kiszámolja, mennyit tud majd aludni.

A lány, aki sok cukrot lapátol a kávéba, de forgatja a szemét a mérlegen, és behúzza a hasát, ha egy jó pasi megbámulja.

A lány, aki sír egy szép filmjeleneten, és eltakarja a szemét, de az ujjai közt kukucskál, ha horrort néz.
Az a lány, aki megsajnálja az eltiport békát és kiszedi a pocsolyából a gilisztákat, a Balatonnál pedig mentőexpedíciót indít egy vödörrel a katicákért.
A lány, aki a fagyi végét még mindig a tölcsér alján szívja ki, épp úgy, mint gyerekként.

Én vagyok a lány, aki nem hisz már a mesében, de abban igen, hogy a jóság győzhet, és jónak lenni jó.

A lány, aki sír, ha bántják és nevet, ha nevetnek rá.
Aki fél, aki bátor, aki szeret, aztán gyűlöl, aki felvállalja, aztán álarcot húz, aki megtörik, aztán mégis talpra áll.
A lány, aki szeret élni.

Csak egy lány vagyok a sokból..

Csak egy lány, mint bárki más. Egy lány, aki talán épp olyan, mint te.