Mindannyian szeretjük a közösségi médiát.

Átböngészünk, elolvasunk, likeolunk, üzenetet váltunk, tájékozódunk.

Napjában akár többször.

Természetesen ahogy a való életben kiakaszt a mindenbe beledumáló szomszéd, a közösségi média felületén is lehet találni olyanokat, akiktől az ember falra mászik.

Nézzük a tipikus fárasztó facebook-fogyasztókat:

1: Az ,,állandó szelfi-s "
Mindenki posztol szelfit hébe-hóba. Ezzel nincs a világon semmi baj. De napi 2-3 önarckép feltétlenül fontos? Fenék ki, cici ki, csücsörítés. Na ne már! 
 

2: A drámakirály/királynő
Ők azok, akiknek az élete csupa siralom és ború. S hogy erről mindenki értesüljön, rögtön meg is osztják sejtelmes bánatukat a fél világgal. Aztán néhány érző szívű ,,te szegény, mi történt "  kommentjére csak sóhajtanak: ,,áh, semmi..."
De ha semmi baj, minek mindenkit traktálni vele?

3: A büszke szülők
Ők azok, akik a gyerekük minden sóhajtását dokumentálják és nyilvánosságra teszik: mikor mennyit evett, mennyit aludt, mit mondott, hány foga van ésatöbbi. 
Cukik a gyerekek. De vajon ők is akarnák ezt a rengeteg képet, ha meg lennének kérdezve? Vajon mit szólnak majd a dologhoz néhány év múlva? Hisz a fb. nem felejt...

4: A megosztó-ember
A büszke szülőkhöz hasonlóan vannak a megosztó-emberek. Ők a mindennapi életük minden egyes pillanatát dobják a nyilvánosság elé ész nélkül: most épp itt vagyok, most meg ott, eszek, mozizok, kirándulok, kakilok.
Közben mindent fényképekkel dokumentálnak. Azon túl, hogy másokat idegesítenek, szabad prédának dobják magukat a bűnözőknek. Tényleg kell ez?

5: Irgalmas szamaritánus
Az állatokat mindenki sajnálja. Nagyon is. És az elcsellengett gyerekeket, rossz sorban élőket is. Azonban azok az emberek, akik más nyomorán csámcsogva semmi mást nem csinálnak a közösségi média oldalain, csak minden áldott nap kiposztolnak egy-egy véres kutyatetemet, vagy egy-egy eltűnt gyerek képét (akik persze rég tudjuk, már mind elhunytak Amerikában), ők nagyon idegesítőek.